2012. 04. 06.
Háromnapi gondolatsor
Már három napja nem láttalak megint
És hiányod lassan maga alá temet
Hiába, hogy emberek serege rám tekint,
Nekem csak szemed kékje ad teret,
És a mély álmokból lelked kelteget.
Nem láttalak megint, három napja már,
De érzem mégis, össze nem rogyok,
Te, kit a szívem napról-napra újra vár,
Mondd meg, hogy én milyen fény vagyok,
Nap talán, aki mindenkire ragyog?
Három napja már, hogy megint nem láttalak,
És a vágy belőlem új erővel tör fel,
Kívánom, hogy ne bántsak, és ne bántsanak,
Hogy szeretni tudjak, míg bírom erővel,
S ha el is bukom, maradjak emelt fővel.
Megint nem láttalak, napja már a három,
Én itt vagyok, te messze, ki tudja, hol
Az érzések tengerét elcsendesülve várom,
De csendes holdamra semmi nem csahol,
Néha egyedül. Néha szívem sincs sehol.
