2012. 04. 10.
Megérte
Megérte akkor is, ha csak félig volt igaz
A karjaid között megkapott vigasz,
Megérte akkor is, ha hazudtál róla,
S nem te vagy életem útja s buktatója!
Megérte akkor is, ha felejted a percet
Mik közted s közöttem néha szárnyra keltek,
Megérte akkor is, ha tagadod a választ
S tagadod a szerelmet, amit szíved áraszt,
Megérte akkor is, ha bűnnek titulálod
És magadban, hogy ne lásd, mélyre elásod,
Megérte akkor is, ha benne sosem hittél,
Pedig az a hit mindkettőnkben itt él,
Megérte akkor is, ha nem volt végtelen,
Csak pillanatnyi, s tér bezárta ez az érzelem,
Megérte akkor is, ha múlik minden óra
S az elméd tagad, mert jobb nem tudni róla,
Megérte akkor is, ha elfelejtenéd
Hogy arcod pírját hajamba rejtenéd,
Megérte akkor is, ha a tört emlékezet
Nem simítja rám nyugtatólag kezed,
Megérte akkor is, ha nem adod újra át
Ajkad mindenre gyógyír balzsamát,
Megérte akkor is, ha csak kínt kaptam érte,
Megérte akkor is. Akkor is megérte!
